Filmzene koncert Pécsett: élménybeszámoló (2017)
2017. március 04. írta: HSK Productions

Filmzene koncert Pécsett: élménybeszámoló (2017)

"Amíg maguk szórakoznak, mi meghalunk a színpadon... De reméljük, hogy nagyon jól szórakoznak!"

(Hollerung Gábor)

Február 28-án a pécsi Kodály Központ adott otthont a sokak által - már hónapok óta - várt idei filmzene koncertnek. Az évek során már lassan megszokottá vált, hogy évente egyszer összegyűlik Pécs és környékének filmzenekedvelő rétege, s amint elérhetővé válik a jegyvásárlás, az embernek nagyon résen kell lennie, hogy bejuthasson a várva-várt koncertre. Ez idén is így volt, sőt! Olyan hirtelen elfogytak a jegyek, mint talán még soha.

A HSK tavaly októberben már írt egy programajánló cikket a koncert repertoárja alapján, a következőkben pedig a keddi filmzene koncerttel kapcsolatos élménybeszámoló cikkemet olvashatjátok majd. A cikk érdekessége, hogy nem csak az elhangzott tételek szerzőit és azok címeit olvashatjátok el a beszámolón kívül, de - hogy egy kicsit azoknak is kedveskedjek, akik nem tudtak eljönni a koncertre - belinkelem az elhangzott darabokat is. Így bízom benne, hogy egy kicsit legalább olyan érzésetek lesz a dalokat hallgatva, mintha Ti is részesei lettetek volna e nagyszerű koncertnek! (A koncertről kép, ill. hanganyag nem készülhetett, így az alábbi képek illusztrációk!)

20151023_193948_758602lflc_elfman_1_jpg_1280x720_q85.jpg

Az elmúlt évek gyakorlatától eltérően idén a Pannon Filharmonikusok "csupán" a rendező szerepét töltötték be, míg az esemény főszereplője a Budafoki Dohnányi Zenekar volt, Hollerung Gábor karmester vezénylésével. Őszintén mondhatom, hogy az eddigi filmzene koncertek közül most kapatuk a legjobb konferálásokat az egyes zenedarabokhoz. A fenti idézet is jól példázza, hogy a számtalan díjjal büszkélkedhető karmesterünk (többek közt: a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje - 2002; Liszt-díj - 2004) nem szorítkozott pusztán a szakmai konferálásra, ami csak még izgalmasabbá, élvezetesebbé tette a közönség számára a koncertet.

A karmester többek közt beszélt a komolyzene és a filmzene kapcsolatáról is, de látván a jelenlévők életkorának sokszínűségét (mind az idősebb, mind pedig a fiatalabb korosztály is nagy számban képviseltette magát) igyekezett kinek-kinek korához mérten megjegyzést fűzni az egyes darabokhoz. Ha kellett, akkor például a Szabadság, Szerelem c. film esetében visszautalt az adott kor szomorú eseményeire, és felhívta a figyelmet arra, hogy mily törékeny az ember; az Avatar esetében a természeti kincsek megóvására hívta fel a közönség figyelmét; de az olyan családi filmek, mint amilyen pl. a Zorro és a Harry Potter-filmek, a család, a barátság és a szeretet megtartó erejét hangsúlyozta a karmester.

De nem csak ezért tetszett a karmester találékonysága... Bár elsőre tán kissé furcsának tűnhetett valakinek a zömében blockbuster-filmek filmzenei repertoárja közt megbúvó Olsen-banda nyitánya, vagy a Tenkes kapitánya, mégis, mindegyiknek fontos jelentősége volt. Friedrich Kuhlau Elverhoj-nyitánya egyszerre tükrözte a karmester és zenekarának zsenialitását és kiváló ritmusérzékét. Nem volt elég ugyanis, hogy a zenekar csupán karmesterüket kövesse árgus szemmel... A mesternek ugyanis a darab vezénylése közben arra is kellett figyelnie, hogy midnannyian - mind ő, mind pedig a zenekar - tudják tartani Az Olsen-banda bosszúja c. filmből kivágott jelenetetben hallható komolyzenei részlet tempóját, hogy az pontosan illeszkedjen a vetítőn látható jelenettel! Mondanom sem kell, az eredmény szerintem szenzációs volt.

1hsk.jpg

A repertoár alapján egyetlen kifogásolnivalóm volt, amit már a koncertajánló cikkben sem tudtam mire vélni. Danny Elfman ugyanis nem szerzett filmzenét egyetlen Zorro c. filmhez sem, ellenben James Horner annál inkább. Gondoltam, pusztán véletlen elírás lehetett, de meglepődve tapasztaltam, hogy a közreadott prospektusban is e tévedés szerepelt még. Ugyanakkor dícséret jár Hollerung Gábor karmesternek, aki a konferálás közben azonnal kapcsolt, és kapásból rávágta, hogy az Avatar mellett, a Zorro c. filmhez írt darabot is James Horner-től hallhatjuk majd. Mondjuk, én beletettem volna pár mondatot az egyes zeneszerzőkről a kis programfüzetbe (pár érdekes infó, leghíresebb szerzeményeik), bár lehet, hogy ez csak az én heppem.

Nem is gondoltam volna, hogy megesik velem, hogy nem jut számomra hely a koncerten, de az élet úgy hozta, hogy sajnos csak az utolsó pillanatban állt módomban jegyet vásárolni, de az elképesztően gyors jegyfelvásárlás közepette ott találtam magam jegy nélkül... Teljesen el voltam keseredve. Ugyanakkor itt is hálásan megköszönöm a Pannon Filharmonikusok-nak, hogy két sajtós jegyet szolgáltattak rendelkezésünkre - pont A Hátsó Sor Közepére (!) -, ezzel pedig egy újabb maradandó élményt szolgáltattak nekünk! Köszönjük!6a00d8341c630a53ef0120a6055ab6970c_2.jpg

Meglepő volt látni, hogy annak ellenére, hogy milyen rengetegen voltunk a koncertteremben - és bár a rendszer is azt mutatta már hónapok óta, hogy minden jegy elkelt - mégis, csak a közelünkben legalább 10-15 üres helyet láttunk. Szabályosan fájt a szívem azokért a családtagjaimért, barátaimért, ismerőseimért, akik szerettek volna eljönni, de nem tudtak, mert telt házat mutatott a rendszer. (Bár hétfő este még láttam, hogy hol pirosra, hol zöldre váltott egy-egy foglalható szék az oldalon, de gondolom sokaknak ez sajnos már késő volt.) Pedig milyen csodálatos koncertben lett volna részük!

Pozitív csalódás volt számomra a Valami Amerika c. dal, bár elsőre furcsállottam, amikor megláttam a repertoárban. Feltettem magamnak a költői kérdést, hogy "vajon mire gondolhatott a költő?", amikor összeállította a zenei listát és beleszőtte az említett dalt...? A vonósok és a fúvósok viszont remek hangsúlyt adtak a dal kompozíciójának, de Fellegi Anna énekét se hagyjuk ki a sorból, mert remekül helytállt a színpadon.

Hollerung Gábor karmester egyébként akkor is mosolyt csalt a közönség arcára, amikor megkért minket, hogy vegyük elő a telefonunkat. Sokan összenéztek a teremben a mellettük ülővel, mert egy koncerten nem igazán erre a kérésre számít az ember. Ugyanakkor mégis, milyen jó ötlet volt ez! Mivel sajnos pont egy olyan darabot választott a szerkesztő Hans Zimmer Interstellar repertoárjából, ami elég monoton hangzású, ezért egy kis kreativitást csempészett karmesterünk az előadásba. Arra kérte a közönséget, hogy az Interstellar c. filmből hallható darab végén aki szeretné, emelje magasba a világító telefonját, miközben ők játszanak és a technikusok leoltják a fényeket. Való igaz, nagyon hatásos volt - kár, hogy nem készült az eseményről fénykép!

A darabok alá vetített filmrészleteknek nagyon örültem, mert szeretek olyan filmzene koncertekre járni, ahol így is készülnek a filmzenekedvelők számára. Ez által sokkal élményközelibbé válik a zene, van azoknak is mihez kötni a zenét, akik esetleg nem olyan jártasok a filmzenék világában. Bár a Batman és az Amerika kapitány (Alan Silvestri legjobb zenéi itt!) c. darabok alatt szerintem nagyon nem voltak jól összevágva az egyes filmrészletek, összességében szerintem nagyon jó dolog, hogy képi sorokkal együtt élvezhettük a koncertet. Viszont John Williams Star Wars-ánál (a legjobb filmzenéi itt!) volt az egyik legjobb az összevágott videó, mindamellett persze, hogy talán ezt a darabot élvezte leginkább a közönség. Olyan vastapsot kapott a zenekar, hogy öröm volt nézni, hallgatni az ovációt.

Hadd osszak meg egy különösen szép emléket a koncertről: A mellettünk ülő idős házaspár olyan édes volt (bár nem szoktam ilyet cikkbe írni, de ez most kivétel), de tényleg! Úgy élvezték minden egyes darabját (!) a koncertnek, mintha ártatlan kisgyerekek lennének, akik "Shrek-macskás" tágra nyílt, könnyes szemmel, törökülésben ülve nézik az előadást. Nekem ez is egy szép pillanat volt, mert lám, így is lehet élni...lotr-music2_1.jpg

Külön dícséret jár a ráadás-darabnak, ugyanis az 1940-ben készült Charlie Chaplin-féle A Diktátor c. filmből választottak egy részletet, melyben szintén a film alatt hallható komolyzenei részletet adta elő a zenekar (Johannes Brahms: Magyar Táncok c. darabjára), természetesen mindezt precíz időzítéssel. Zseniális volt, akár az egész koncert! Egek, milyen szívesen részt vennék olyan koncerten is, ahol felcsendül például Howard Shore Gyűrűk Ura c. darabja, például egy masszív kórus kíséretében - biztosan akkor is telt ház lenne. Remélem, hogy idővel nem csak évi egy, hanem több koncerten is élvezhetjük a filmzenék legjavát - mert garantáltan van rá igény!

« ♦♦♦ »

Alan Silvestri: Amerika kapitány

Vujicsics Tihamér: A Tenkes Kapitánya

Michael Kamen: Robin Hood

Nick Glennie-Smith: A Vasálarcos

James Horner: Avatar

James Horner: Zorro

John Williams: Harry Potter

Frederich Kuhlau: Elverhoj-Overture (Az Olsen Banda)

Danny Elfman: Batman

Hans Zimmer: Csillagok Között

Nick Glennie-Smith: Szabadság, Szerelem

John Williams: Indiana Jones

Trevor Jones: Az Utolsó Mohikán

John Williams: Star Wars

*  Charlie Chaplin: A Diktátor

(Johannes Brahms: Magyar Táncok No.5.)

A bejegyzés trackback címe:

https://hatso-sor-kozepe.blog.hu/api/trackback/id/tr9912308173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.