Agatha Christie: A FERDE HÁZ [kritika]
2018. február 11. írta: HSK Productions

Agatha Christie: A FERDE HÁZ [kritika]

"Ha helytelenül cselekszem, Isten bocsássa meg − de szeretetből teszem..."

Agatha Christie: A ferde ház

Az Agatha Christie-krimik napjainkban is töretlenül élik virágkorukat. Az angol írónő könyvei talán sose mennek majd ki a divatból, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Szent Biblia és William Shakespeare művei mellett Agatha könyveiből fogyott széles e világon a legtöbb könyv. Pár rövidke évig azt gondolhattuk, hogy a David Suchet nevével fémjelzett 25 éven át futó Poirot-sorozat 2013-as befejezésével talán örökre búcsút mondhatunk az Agatha Christie-krimik tévés adaptációinak. (Ha szeretted a sorozatot, talán érdekel egy kapcsolódó cikk, az így készült a Poirot-sorozat.) Szerencsére nem így történt, mivel a BBC 2015-ben elkészítette a Tíz kicsi néger legújabb változatát egy 3 részes minisorozatban, Tíz kicsi katona címmel - kritika itt.  A sorozat hatalmas siker lett, a rajongók és - ami talán még fontosabb - a kritikusok is elismerő szavakkal nyilatkoztak az alkotásról. Még ugyan ebben az évben készült egy másik, 6 részt megélt sorozat is, mely az írónő talán kevésbé ünnepelt, ugyanakkor mégis színvonalas kalandokat elmesélő nyomozó házaspárjáról, Tommy és Tuppence Beresford-ról szólt (Tommy és Tuppence forró nyomon). És ezzel még koránt sem ért véget az új Agatha Christie-hullám...

144155.jpg

« ♦♦♦ »

2017-ben bemutatták a Gyilkosság az Orient expresszen legújabb - immár harmadik - tévés feldolgozását (az 1974-es Albert Finney és a 2010-es David Suchet-féle után), Kenneth Branagh rendezésében és főszereplésével. Bár mindenképpen akartam írni a filmről, ugyanakkor erre sajnos nem került sor, mindazonáltal a film felemás sikert aratott a közvélemény szerint. Hogy tömören összefoglalva pótoljam hiányosságomat, szerintem egyik korábbi elődjéhez sem ért fel az új film. Branagh bajusza már az előzetes idején mém lett, az alakítások gyengék voltak (hiába a nagy nevek), a karakterek személyében és neveiben is változtatás történt, de ami talán a legaggasztóbb volt számomra, hogy az igazi Poirot-t mindössze talán annyiban tudtam felfedezni Branagh alakításában, amikor a tojások méretét firtatta a felszolgálónak. Branagh próbált valamicske pluszt, különlegességet, sőt, merőben eltérőt is bele csempészni kedvenc kis belga detektívünk egyik leghíresebb történetébe, de nem lett több, mint puszta ismétlés és gyenge próbálkozás. De hagyjuk ezt, majd a sors eldönti, lesz-e Halál a Níluson - eddig úgy tűnik, lesz, az már más kérdés, hogy megéri-e.

2016-ban a már több tv-s feldolgozást megélő A vád tanúja (The Witness for the Prosecution) is kapott egy két részes mini sorozatot a BBC-től. Bár a filmet még nem láttam (mindenképpen meg akarom nézni), de a fogadtatása koránt sem volt például a Tíz kicsi katonáéhoz fogható.

A BBC szándéka szerint évről-évre megfilmesítenének egy-egy Agatha Christie krimit, ugyanakkor nem mindig a nézők vagy a stúdiók szabnak gátat a sikernek, hanem olykor maguk, a színészek. Így történt az Az alibi (Ordeal by Innocence) c. adaptációval is 2017 végén, amikor a stúdió közölte a nyilvánossággal, hogy bizonytalan ideig jegelni szándékoznak a produkciót. Az egyik színészt, Ed Westwick-et ugyanis két hölgy nemi erőszakkal vádolta meg, a csatorna pedig úgy döntött, megvárja, hogy mi lesz az ügy vége, és csak utána döntenek a továbbiakról.

87997.jpg

És végül, de nem utolsó sorban, elérkeztünk jelen cikk témájához, A FERDE HÁZhoz. Agatha Christie saját elmondása szerint ez volt az egyik kedvenc műve pályafutása során. Egy biztos: könyvben olvasni zseniális volt. Spoilermentes leszek, hogy aki még nem olvasta, nem látta, de kedvet kapna hozzá, annak ne rontsam el az élményét. De! A cikk végén lesz két szavazási lehetőség, alatta pedig röviden leírom a spoileres véleményemet, mivel szerintem van egy dolog, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, ha úgy akarjuk látni A ferde házat, ahogyan azt Agatha Christie megálmodta.

Röviden a történetről:

Egy elég különlegesnek, sőt, talán inkább furcsának mondható család a Leonides-eké. A család feje, a nagy befolyással és feddhetetlen múlttal bíró Aristide Leonides meghal, azonban legidősebb unokája nem akar belenyugodni a gondolatba, hogy nagypapája természetes halált halt. Ezért felkéri vőlegényét, aki mellesleg a Scotland Yard nyomozója, hogy járjon az ügy végére. A gyanúsítottak köre igen széles: lehet, hogy a fiatal és gyönyörű özvegy, vagy a két fiú, esetleg a három unoka közül az egyik, vagy a tanító bácsi, netán a dadus a tettes...?

6 érdekesség A ferde ház kötettel kapcsolatban:

  • A mű 1949. május 23-án jelent meg Angliában Crooked House címmel, ugyanakkor pár hónappal korábban az USA-ban 797979.JPGmár elérhető volt.
  • Agatha számos variációt talált ki a történet befejezésére, de a csattanót valószínűsíthetően csak az írás közben találta ki - ellenben más műveivel, ahol már a történet papírra vetése előtt tudta, kit akar majd végül gyilkosként kihozni.
  • 17 évvel a megjelenése után mesélte Agatha a Sunday Times-nak, hogy a kiadó a kéziratot látva arra kérte az írónőt, változtassa meg a befejezést! (Szerencsére, Agatha fittyet hányt a kérésükre!)
  • A mű egyike volt Christie személyes kedvenceinek. Elmondása szerint, "A ferde ház jóformán mindenkinek tetszett, joggal hiszem hát, hogy a legjobb könyveim közé tartozik. ...A ferde ház vegytiszta élvezet volt."
  • Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei közül a 14.-ben írt A ferde házról, s mindezt összesen 20 oldalban. Sokat tervezte fejben a történetet, s papírra jóformán már csak a végső eseménysort és szereplőket írta le - apróbb változtatásokkal.
  • Sok más Christie-történethez hasonlóan - pl.: Tíz kicsi néger, A kisegér mindent lát - ezúttal is egy angol gyermek dal adta a cím ötletét.

A Gilles Paquet-Brenner által rendezett két órás krimit 2017 november 21-én mutatták be az Egyesült Királyságban. Kis hazánkban is kisvártatva elérhetővé tették a szinkronos változatot. A színészgárda nem kisebb neveket vonultat fel, mint Glenn Close (101 kiskutya), Gillian Andreson (X-akták), Terence Stamp (Sorsügynökség), Amanda Abbington (Sherlock), Max Irons (A Burok) és természetesen a Mad Men-ből is ismert Christina Hendricks.

A gyönyörű angol vidék már-már elengedhetetlen egy Agatha Christie-krimi esetében. A címben megemlített házról más elképzelésem volt (már elég régen olvastam a könyvet), de ez cseppet sem jelentett gondot, mert azonnal beszippantott a környezet. Kissé szokatlannak tűnt a Poirot-filmektől eltérő stílusirányzat, mivel történetünk jóval az artdeco-t követően játszódik. (Itt érdemes megjegyezni, hogy több Poirot-történet is bőven a második világháborút követően játszódik, viszont az alkotók inkább jobbnak látták, ha tartják magukat a jól bevált recepthez.) A megvilágítások a helyükön voltak, a díszletek ennél jobban korhűek már nem is lehettek volna, és a betétdalok is jól reprezentálták a néző számára, hogy ez bizony valóban egy másik korszak. Sajnos a filmzene nem tartogatott maradandót számomra, de a hangulathoz azért mindenképpen jól illett. A látványtervezésre egy pillanat erejéig visszatérve, fontos még megemlítenünk az Idil Sukan által festett portrékat az egyes karakterekhez, mert a végeredmény önmagáért beszél (itt).

A sminkesek remek munkát végeztek. Olyannyira, hogy Gillian Anderson és Amanda Abbington első blikkre alig volt felismerhető. Nagyon jót tett a két karakternek, hogy a színészek kiléphettek a rájuk ragasztott skatulyákból - ez leginkább Gillian Anderson Dana Scully ügynöke miatt volt fontos. Az említett hölgyek annyira unszimpatikussá tették számomra karaktereiket, hogy az már jelent valamit, le a kalappal előttük.

5645564.jpg

Sokan vegzálták Max Irons-t (aki egyébként a legendás Jeremy Irons fia) színészi teljesítménye miatt. Én azonban a védelmére kelnék, mert ennyi volt a karakterében, és nem is nagyon lehetett volna többet kihozni belőle. Mivel a könyvben eredetileg E/1 személyben meséli el Chales Hayward nyomozó a történetet, így talán egy narráció segíthetett volna Max mélyebb megismerésében. Glenn Close Lady Edith-je a film végéig megőrizte titokzatosságát, a színésznő nem véletlenül lett az adaptáció egyik húzó neve. Terence Stamp-nek pont annyi szerep jutott Taverner felügyelőként, amennyire a történetnek szüksége volt, se több, se kevesebb, ugyanakkor a könyvhöz képest kissé kozmetikázták a szerepét, mivel eredetileg Charles édesapja, a Scotland Yard felügyelője is a történet egyik mozgatórugója volt a könyv elején. Christina Hendricks-nek jól állt a szende, ártatlannak tűnő özvegy szerepe, őt talán legtöbben a Mad Men-ből ismerhetjük, ahol sokkal keményebb és karakánabb nőt játszott, mint e filmben. A kis Josephine-t alakító Honor Kneafsey ígéretes tehetség, gyanítom, hogy nem most láttuk utoljára a vásznon.

A kommentek közt bogarászva láttam, hogy A ferde házra sokan ráhúzták a lassú, és az unalmas jelzőket. Többen azt nehezményezték, hogy csupán a végkifejlet felé haladva lendült bele igazán a történet. Szerintem ez így egyáltalán nem állja meg a helyét. Agatha Christie nem véletlenül érezte az egyik legjobban megírt kötetének A ferde házat. Tudta jól, hogy olyan művet tett le az asztalra, ami a maga korában meglepő katarzist tárt az olvasók elé, megnyitva ezzel egy új irányt a krimiirodalom kedvelői számára.

7987896.jpg

Még akkor is izgalmasnak bizonyul(hat) a történet, ha valaki már olvasta a könyvet. Ugyanis egymás után véljük felfedezni a családtagok egymáshoz való elferdült viszonyát, egyre többet tudunk meg az elhunytról - aki koránt sem az a személy volt, mint akinek a közvélemény hitte. Épp ezért, az izgalom a történet előrehaladtával nőttön-nő... Ha valaki nem olvasta a könyvet, akkor viszont jóformán az utolsó tíz percig bárkire gyanakodhat, az utolsó percekben pedig, a már leszűkített gyanúsítottak köre is bőven szolgáltat még lehetséges teóriákat.

A történet lezárását követő eseményekről sajnos semmit nem tudtunk meg. Olyan érzésem volt ezzel kapcsolatban, mintha hirtelen leálltak volna a forgatással, mert nem volt rá elegendő pénz. A könyv alapján akadt volna még egy-két érdekes apróság, ami bemutathattak volna a filmben, de erre a szavazásokat követő spoileres kibeszélő-részben kerítünk majd sort!

6565_3.jpg

Mindenesetre, A ferde ház sokkalta nagyobb reklámot és visszhangot érdemelt volna meg, mint amit valójában kapott. Bár nem lehet összehasonlítani a legendássá vált Gyilkosság az Orient expresszen c. könyvvel, ugyanakkor A ferde ház filmadaptációja szerintem sokkal inkább hozta az Agatha Christie-filmekre és könyvekre jellemző hangulatot, mint a Kenneth Branagh-féle változat.

Aki Christie-rajongó, azoknak mindenképpen ajánlom, szerintem nem fognak csalódni. A lényeg, hogy ne David Suchet Poirot-ját, vagy Joan Hickson Miss Marple-jét várja, mert ez a történet teljesen más. A ferde ház filmes adaptációja épp annyira ízig-vérig Agatha Christie történet, mint az írónő történeteinek legjava!

Oké, innentől leszek spoileres! Érdemes úgy tekinteni a történet megoldására, mintha nem is 2018-ban, hanem 1948-ban élnénk! Abban az időben nem igazán kaptak nagy visszhangot a gyermekkorú pszichopaták, teljesen másképp működött a média, és az emberek gondolkodásmódja is más volt e téren.

Elég, ha Ted Bundy-ra gondolunk, akit művelt, megnyerő férfinak ismertek, aki nők bálványa volt. Senki nem feltételezte volna róla, hogy szadista pszichopata, aki legalább 30 nőt kínzott és erőszakolt meg az 1970-es években - legalábbis, ennyit vallott be. Ha így nézünk az eset megoldására, akkor egészen más színben láthatjuk az írónő egyik legmeredekebb történetét!

A történet lezárása szerint Charles és Sophia egyébként nem szakítanak, hanem Sophia kiköti szerelmének, hogy csak akkor tud hozzámenni feleségül, amennyiben fényt derít a gyilkos kilétére. Végül, a szerelmesek összeházasodnak.

images_mobilism_org.png

A bejegyzés trackback címe:

https://hatso-sor-kozepe.blog.hu/api/trackback/id/tr8513637202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.