Agatha Christie: AZ ABC-GYILKOSSÁGOK [sorozatkritika]
2019. február 10. írta: HSK Productions

Agatha Christie: AZ ABC-GYILKOSSÁGOK [sorozatkritika]

Hercule Poirot és Arthur Hastings kapitány közös kalandjaik során többször utalnak nyomozásaikra, mint "vadászatokra" – így volt ez Az ABC-gyilkosságok című regény esetében is, s ennek fényében kíváncsian vártam, hogy kire szabják Hastings kapitány szerepét John Malkovich Poirot-ja mellett. Hát, senkire... És ez még csak a jéghegy csúcsa volt. A HSK legújabb bejegyzésében Agatha Christie: Az ABC-gyilkosságok 3 részes mini-sorozatának kritikáját olvashatjátok, spoilermentesen, ám de annál őszintébben. A cikkben olvashattok majd az eredeti műtől és a David Suchet-féle feldolgozástól való eltérésekről is, de magáról, a regényről is találhattok majd 12 érdekességet.

89653_5.jpg

A 2015-ös év (Tíz kicsi katona) az Agatha Christie (a továbbiakban: A.C.)-tévéadaptációk újabb reneszánszát jelentette, s azóta már több más A.C.-művet is feldolgoztak, némelyeket elenyésző, míg másokat kirobbanó sikerrel. Némelyikről már külön kritikát is írtam, ezeket megtaláljátok lejjebb, de készülőben van a többi feldolgozás is a közeljövőben.

Pár nappal ezelőtt David Suchet (a 25 éven át futó Poirot c. sorozat főszereplője, akit gyanítom, nem sokaknak kell bemutatom) ellátogatott a The Morning nevű showműsorba. Itt beszélt többek között, a John Malkovich nevével fémjelzett legújabb Poirot-feldolgozásról alkotott véleményéről is. Ha már ott volt, arról is mesélt, hogy ha lenne rá lehetősége, ismét magára öltené-e a kis belga nyomozó jelmezét? És ha igen, mindezt milyen formában tenné...? A David Suchet-vel készült friss interjúról ezen a linken olvashattok, érdemes!

A 2018-as, három részes minisorozat nem az első feldolgozása Agatha Christie 1936-ban megjelent művének. Regényként Angliában 1936-ban, míg az újság hasábjain már egy évvel korábban is megjelent. Itthon Poirot és az ABC címmel (1936), majd később eredeti címén is megjelent. A mű 1966-ban már kapott egy filmfeldolgozást, bár igen komolytalannak számított a könyv hangulatához képest, olyannyira, hogy még maga, Miss Marple is feltűnt benne. 1992-ben érkezett a mára már csak „az igazi Poirot”-ként emlegetett David Suchet-féle feldolgozás, mely ízig-vérig Poirot-kaland és mérföldekkel jobban igazodik az eredeti műhöz, mint jelen cikkünk tárgya. Sőt...

abc_1.jpg

Sarah Phelps részt vett az új, sorozat-feldolgozások munkálataiban, mint forgatókönyvíró és producer. Ám hamar közfelháborodást okozott nyilatkozata, melyben azt találta mondani, hogy korábban még egyetlen Poirot-művet sem olvasott, de még csak nem is látott a televízióban! Így már értem, hogy miért lett annyira (ha lehet így fogalmazni) 'Poirot-idegen' a feldolgozás... Legalább megnézhette volna a David Suchet-féle adaptációt, mert ez így igen csak a rajongók semmibe vételének számít. Na, de térjünk is rá Az ABC-gyilkosságokra!

Ezeket olvastad már Agatha Christie-témában?

« ♦♦♦ »

A három rész egyenként, 55-60 perc hosszúságú. Itt megnézhetitek az egyik előzetest is:

12 érdekesség Az ABC-gyilkosságok c. regényről:

John Curran: Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei c. kötetében (2010) olvashatjuk, hogy Agatha kezdetben még egyes számban tervezte megírni a regény címét, Az ABC-gyilkosság névvel. Három jegyzetfüzetben (a 13., 20. és a 66.), összesen 15 oldalon át esik szó a történetről, melyben az írónő megemlíti, hogy 1934. november 6-án kezdte el írni a történetet. Végül, 1936. január 6-án jelent meg.

Ez volt az egyik első regény, melyben sorozatgyilkosságot követnek el (ez ma már szinte bevett gyakorlat az írók körében). Érdekesség, hogy a kötet írásakor még a sorozatgyilkosság-fogalmát sem ismerték!

John Curran egy érdekes tervet talált Agatha jegyzetfüzeteiben: egy lehetséges utalást arra, hogy az ötödik, E-betűs gyilkosság kapcsán Poirot írt volna magának egy "ál-ABC-levelet" azért, hogy ezáltal elengedjék a gyanúsítottat és előcsalja az igazit.

Eredetileg Aberystwyth-ben történt volna az első gyilkosság, de végül ezt megváltoztatta Andover-re, talán, mivel könnyebb kiejteni a helyszín nevét.images_mobilism_org_2.png

Kezdetben, Agatha még nem az ABC-szerint tervezte meg az áldozatok sorrendjét, ez csak később alakult így, mikor a történeten dolgozott.

Több lehetséges gyilkossági helyszín nevét is elvetette az írónő (ezt is a fennmaradt jegyzetfüzeteiből tudjuk): Datmouth, Cheadle, Daneshill, Cottersmarch, Brixham, Croydon, és a már említett Aberyswyth.

Hastings kapitány gyakran meséli el személyesen kalandjaikat E/1-személyben, így van ez most is – hasonlóan, mint John Watson, Sherlock Holmes történeteiben.

A mű egyike azon A.C.-történeteknek, mikor az írónő gyilkosságokkal álcáz gyilkosságot (pl. Egy marék rozs, vagy a Tragédia három felvonásban). A Gyilkosság a diákszállón c. kötetéhez készült jegyzetfüzetében az írónő így írt: "Valójában egy kell, a többi kamuflázs."

Az emlékkiesést is előszeretettel használta több szerzeményében (pl. A harmadik lány, Szunnyadó gyilkosság, és A Brtram szálló), épp úgy, mint ebben a műben. További érdekesség, hogy tizenegy napon át Agatha Christie-t sem találták sehol, épp akkor, amikor első házassága válságban volt – a témában ajánlom Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap c. kötetét.

A regény újságbeli kiadásakor az olvasók nyomon követhették a történet alakulását, és közben egy versenyt is hirdettek, melyet egy valaki meg is nyert, ugyanis, minden apró részletet kitalált.

Az ABC-gyilkosságok c. regényt sokan a három legjobban sikerült Agatha Christie-történet közt tartják számon (a Tíz kicsi néger, és a Gyilkosság az Orient-expresszen c. kötetek mellett).

Ebben a regényben az írónő előre utal az egy évvel később kiadott Nyílt kártyákkal c. kötetében történt gyilkosság módjára; valamint a Függöny: Poirot utolsó esete c. kötetre is. Utóbbival kapcsolatban, Japp főfelügyelő megjegyzi Az ABC-gyilkosságokban, hogy: "Nem lepne meg, ha úgy végezné, hogy kinyomozza a saját halálát!"

Nem csak Hastings kapitány hiánya érezhető a film hangvételén, de Japp főfelügyelőé is. Bár Japp (Kevin McNally) a film elején feltűnik, az eredeti történetektől eltérően, meglepő módon, igen hamar el is búcsúzunk tőle... Nagyon kíváncsi lettem volna kettejük koprodukciójára, szükség lett volna James Japp és Arthur Hastings szerepeltetésére, hogy ne legyen olyan komor és depresszív hatású a végeredmény, mint amit kaptunk. Bevallom őszintén, hogy két ízben kellett újra néznem az eredeti művet, vagy az adott filmet követően másik Poirot-epizódot megtekintenem: még 2013-ban, a Függöny - Poirot utolsó esetét követően (akkor a szomorú vég miatt), s most, az ABC-gyilkosságok David Suchet-féle változatát tekintettem meg. Utóbbira két indokból volt szükség. Egyrészt, a történet könyvhűsége miatt, másrészt, mivel sokkalta élvezhetőbb a minisorozathoz képest. Sajnos annyira komor és önmarcangoló hangulatúnak éreztem ezt a három részt, hogy szükségem volt rá, hogy újra nézzem az "eredetit". A három órás történetet 1,5 órában, akár két epizódban is elég lett volna bemutatni. Néhol eléggé vontatottra sikeredett, legszívesebben kedvem lett volna belepörgetni.

00159.jpg

És itt el is érkeztünk az interpretáció problémájához. Ugyanis, ha afelől vizsgáljuk az új sorozatot, akkor érthető, hogy sok az eltérés és a történet hangulata is merőben más, mint az 1992-es feldolgozásé. Azonban azt kell mondjam, hogy ha Poirot-epizódként kellene rá tekintenem, meg nem mondanám, hogy Poirot-ról van szó!

Hiányosságok, avagy: hová tűnt a Poirot-esszencia?

  • Poirot kacikás bajszának hűlt helye (helyette egy ideig festett, később pedig ősz körszakálla van)
  • akcentusa is alig volt észrevehető a film során
  • több esetben a gyilkosságok helyszínét és módját is megváltoztatták – ez pedig, talán a legnagyobb elkövethető bűn egy Agatha Christie-történet esetében
  • Poirot soha, de soha nem hagyta volna, hogy Japp elégesse a leveleket! És még a nyugalmazott Japp sem lett volna olyan ostoba, hogy így tegyen, még, ha "naponta százával" is kaptak volna fenyegető leveleket...
  • egyszer sem hallani a kis szürke agysejtekről
  • nyoma sincs Poirot érdekes járásának, vagy különös bogarainak, rendszerességének, módszerességének (talán egyetlen esetben, a film legvégén helyezgeti az asztalon lévő dolgokat); bár a könyvek nagy részében igen kevés haja van Poirot-nak, itt teljesen kopasz
  • azt állítja a történet, hogy Poirot korábban nem rendőrtiszt és detektív volt Belgiumban (a spoiler megtekintéséért jelöld ki – hanem: pap !), ez pedig már nálam is kiverte a biztosítékot!
  • az eredeti történetben Cust feladta magát, itt nem
  • a gyilkos a film végén azt mondja Poirot-nak, hogy hiányolni fogja őt (ilyen az eredetiben el sem hangzott) – ez leginkább nekünk, 21. sz.-i nézőknek szól, akik naponta huszonhárom-féle CSI-t látunk. De ami még rosszabb, hogy ez a mondat egészen más indíttatást feltételez a gyilkosság indítékának, ami merőben megváltoztat(hat)ja a történetet, bizonyos szemszögből szemlélve
  • bár az idegengyűlölet az eredeti műben is fellelhető volt, itt (akaratlanul is) a brexit-hatását éreztem az epizódokon
  • egy árva szó sincs a szándékos téves levélcímzésről (Whitehaven Mansions – Whitehorse Mansions)
  • a dominó játék helyett, itt ostábláról van szó
  • az eredetiben Cust meghálálja Poirot-nak a segítségét, itt a kórházi ágyán fekve látjuk utoljára, s azt sem tudni, valaha magához tér-e?
  • Poirot a regényben (és a '92-es feldolgozásban) élvezte a gyilkos utáni hajszát, itt egyáltalán nem!
  • több olyan elemet is felfedezhetünk a sorozatban, melyek életidegenek egy Agatha Christie-műhöz képest. Egy A.C.-mű az erotikus jelentek, utalások, vagy a brutalitás szemléltetése nélkül is élvezhető volt, mindig is ez volt az egyik fő erénye (a hangsúly rend szerint, az ügy felderítésén volt).

00157.jpg

A feldolgozás javára (sajnos) mindössze a látványvilágot, az intro hangulatát, a fényképezést, az art deco-t (itt a korhű épületet és a jelmezeket) tudom felvonultatni. Ezekkel az eddigi BBC-s feldolgozásoknál sem tudtak mellé lőni, de a gond akkor kezdődik, ha ezeket a kiegészítő elemeket lehet csupán a produkció pozitívumaiként említeni, s nem csupán, mint élvezeti elemekként szolgálnak. Sajnos a filmzenére sem tudok különösképpen jót írni, egyedül, talán az utolsó jelenetben volt értékelhető. A hanghatások viszont (ideértve a film túlnyomó részében hallható "zenét" is) remekül illeszkedtek a történet komor tónusához.

John Malkovich-ot mindig is kiváló színésznek, igazi egyéniségnek tartottam (aki a magánéletben egy igazi művész). De ez a szerep nem neki való. Vagy lehet, hogy igen, de akkor azt ne hívjuk Hercule Poirot-nak (a hiányosságokat lásd fentebb)! Ez nem az ő, sokkal inkább a forgatókönyvíró Sarah Phelps hibája. Sok rajongó nem tudja megbocsátani Poirot eredettörténetének megmásítását sem – joggal, teszem hozzá.

abc.jpg

A Harry Potter-filmekből már jól ismert Rupert Grintnek jól jöhetett Crome felügyelő szerepe (nemrég egy interjúban arról mesélt, hogy az utóbbi öt Harry Potter-film teljesen kiszipolyozta, s örül, hogy kitörhet a skatulyából). Karaktere az eredeti műben nem volt ilyen mogorva, a David Suchet-féle feldolgozásban nem is szerepeltették, hanem Glen felügyelő kapott csak helyet Japp főfelügyelő mellett. Tetszett, hogy Crome felügyelő és Poirot találkozásakor a fiatal rendőr utal egy-két korábbi Poirot-esetre.

További érdekesség, hogy Rupert Grint ismét egy produkcióban játszhatott Shirley Henderson-nal, aki a Potter-filmekben Hisztis Myrtle-t alakította. Itt meg kell jegyeznem, hogy Rose Marbury karakterét jócskán megváltoztatták, és a lányát futtató házinéninek ábrázolták, mely egy A.C.-történethez mérten szükségszerűtlen volt. Eamon Farren (Cust) karakterét idősebbnek képzeltem a könyv alapján. Bár a fiatal színész minden tőle telhetőt megtett, én mégis hiányosnak éreztem alakítását. Freya Mavor remek választás volt Thora Grey szerepére, ugyanez mondható el Andrew Buchan-ről (Franklin Clarke), akinek leginkább a film végén adódott alkalma bizonyítani, s ebben igen jó volt, szerintem.

65_8.jpg

Jelenleg a minisorozat 6,6-os értékelésen áll az IMDb-n, mely nem nevezhető túlságosan jónak. Főleg úgy, hogy több országban még be sem mutatták, így Magyarországon sem. Kíváncsian várom, kik lesznek a magyar szinkronhangok. Aki mindenképpen meg szeretné nézni, annak talán érdemes magyar hanggal megtekintenie, hátha egy kis plusz élményt nyújthat. De, ha rám hallgattok, inkább nézzétek meg újra David Suchet, Hugh Fraser és Philip Jackson főszereplésével az 1992-es ABC-gyilkosságokat, sokkal jobban jártok!

"No lám, Hastings, megint egyszer együtt vadásztunk, hát nem? Vive le sport!"

/Poirot mondja Hasting-nek Az ABC-gyilkosságok c. regényben

Milyen jó lett volna, ha a fenti mondatot hallhattuk volna Poirot szájából az új adaptációban is... Számomra sajnos nagy csalódás volt a legújabb Agatha Christie-feldolgozás. Nem tudom, hogy a Kenneth Branagh-féle Gyilkosság az Orient-expresszen, vagy ez volt-e a rosszabb? El sem hiszem, hogy ezt mondom, de lehet, hogy ez. Leginkább felesleges volt. Vagy, ha nem is felesleges, akkor legalább lehettek volna Sarah Phelps-ék annyi tisztelettel az olvasó- és nézőközönség felé, hogy bizonyos dolgokban hűek maradhattak volna az eredeti történethez és akkor (talán) egy jóval könnyedebb és jobban élvezhető Poirot-történetet kaphattunk volna. Egy olyan feldolgozást, melyben nem a XXI. századi stílusjegyeket, sokkalta inkább a hamisíthatatlan Agatha Christie-esszenciát tálalhatták volna ezüst tálcán a Poirot-rajongóknak – mert ők ezt érdemelték volna!

563_5.jpgHa tetszett a cikk, iratkozz fel a blog csatornáira!
Köszönöm, ha megosztod a bejegyzést ismerőseiddel a Facebookon, így még több emberhez eljuthatnak ezek a lenyűgöző filmes kulisszatitkok, kritikák és érdekességek!

 

Felhasznált irodalom és képek:

John Curran: Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei (2010)

John Curran: Agatha Christie és a gyilkos szándék (2012)

Hadnagy Róbert – Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz, avagy gyilkosságok ABC-ben (2011)

IMDb

A bejegyzés trackback címe:

https://hatso-sor-kozepe.blog.hu/api/trackback/id/tr4314618914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lobo Marunga 2019.02.12. 07:36:52

Hát igen. Egy figurának vannak keretei, amiket lehet feszegetni, de mindig van egy határ, amit nem lehet átlépni. Ez olyan mint a meleg James Bond. Sokféle JB létezhet, de egy alaptétel, hogy JB nőfaló. Egy meleg - és esetlegesen férfifaló - titkosügynök nagyon érdekes lehet, lehetne róla jó filmet csinálni, de az már nem James Bond. Ugyanez van itt is. Poirot különc, piperkőc, öntelt és zseniális. Ezek az alaptételek, ha valaki ezeket nem veszi figyelembe, akkor alkotott egy érdekes detektívet, de nem egy Poirot-t. Szóval itt azt kellett volna csinálniuk, hogy - ha már pl. Hastings-et is ki merték hagyni - nem Poirot a nyomozó, hanem egy teljesen új figura. Magyarán az AC regényre alapozva (based on) megcsinálják a történetet egy másik nyomozóval. És mivel John Malkovich egy zseni, valószínűleg jó is lenne a film. Így viszont nagyon sokan fognak haragudni a Poirot figura elrontásáért, és igazuk lesz, mert van egy határ, és ez már túlvan rajta.

RZoli71 2019.02.12. 08:22:15

Az a baj a Poirot történetekkel, hogy David Suchet után bárki más játssza, bárki, bárhogy rendezi, mi az IGAZI-t fogjuk várni, keresni, és természetesen hiányolni. Ha meg véletlenül ugyan olyan lesz, akkor az lesz a bajunk. Ezt a játékot nem lehet megnyerni.

Talán ez utóbbit akarta elkerülni a rendező, a kisebb, nagyobb, (néha hatalmas) változtatással, de a rajongók, illetve bárki számára aki legalább egyszer látta már Poirot, ez szentségtörés.